Ugyan most kínainak titulálják, gyerekkoromban a magról kelő változata mindennapos volt a szőlőkben. Az eredetmese úgy is kezdődhetne: mikor Kínában fellángolt a boxer lázadás a magyar tengerészek köpködték szét a laposbarack magokat, a szorgalmas kínaiak fákat neveltek belőle. Az ízletes, semmihez nem hasonlítható ízű gyümölcsöt igen megkedvelték és világhódító útra indították, mint annak idején a tornacipőt.

Az idő halad és ismét előkerült immár Pen To - Kínai laposbarack néven. Ugyan egyre többen hallanak róla, de kicsit még úgy vannak vele mint a falubeli vadorzó a puskával: nekem nincs, de talán a szomszédnak.

Én már szerencsére elmondhatom, immár van nekem is.  Némi netes kutakodás után sikerült rábukkannom egy faiskolára, amely a szállítást is vállalta: Ginkgo - Kertészeti Áruda - Faiskola - Marcali. A novemberi nyárnak köszönhetően eléggé izzasztó munka volt a gödrök kiásása, de ismét gazdagabb lettem egy régen vágyott növényfajtával. Már csak várni kell az első termésre és addig kitöltöm az időm az Otelló lugas létrehozásával, de ez már egy másik mese.