Sajnos a nevezetes tábori kovácstűzhelyről és a hozzátartozó szerszámládáról lemaradtam a rendszerváltáskor. Pedig vitték a méhbe rendesen.

Szerencsére mint egy 3 nyelven beszélő falusi kovácsmester unokája, nem estem kétségbe. A rakéta kályha némi módosítással tökéletes volt erre a feladatra.

Az aljába tettem két fél téglát és feltöltöttem a kemencés sütögetésnél kirostált faszénnel.  Ventilátornak ott volt a Süsü és Sztyopocska páros.

A feladat:  8 mm betonvasakból kampók hajlítása a kerítés aljának lerögzítéséhez. Erre az elszaporodott vaddisznó látogatások miatt volt szükség.

A hajlítás sem okozott problémát. A felni tűzhely bográcstartó csövében lévő furat pont megfelelt erre a célra.  A melegített vasra vonatkozó alap kovács tudás, hogy hol kell fogni és hol kell ütni, hozzám családi örökségként került. A fizikából ötös kérdezőknek elárulom: A fogható vége olyan kicsit melegszik át, hogy egy bőr munkavédelmi kesztyűvel nyugodtan megfogható. Szintén nekik: a kész munkadarab fekete állapotában is képes az emberi bőr lehúzására.

Az átalakítás olyan tökéletes lett, hogy máskor is igénybe fogom venni, ha valamit kovácsolni akarok.