Napelem a télben

napelem1.jpgMivel az autonóm napelem rendszer kifejezetten a napsütésre van optimalizálva, így a téli sötétség az igazi próbája. Több, az elképzelt energia ellátást hátráltató tényező merülhet fel ilyen esetben, az egyik a hóval fedettség. Saját tapasztalat alapján  egy óra tiszta napsütés utána 45 fokos tetőnél a ráesett hó lefut róla, még 15-20 centis hó esetében is. Így takarítani csupán az alatta lévő tetőrészt kell, hogy tudjon hová csúszni.  Ezzel a napelemet sem tesszük ki a tisztítás okozta esetleges fizikai behatásnak.

A másik probléma a többnapos napfény hiány, ami a mi éghajlatunkon télen eléggé gyakori jelenség. Hála a ledes világításnak a fogyasztás meglehetősen szerény, így többnyire sikerül átvészelni. Itt lép fől döntő jelentőséggel az akkumulátor önkisülési jelleggörbéje. Ez egy olyan szép kifejezés, hogy talán magyarázni is kell. A teljesen feltöltött akkumulátor ha nem kap további töltést, akkor mint a mázatlan cserépedény a vizet, veszíteni kezdi a benne tárolt energiát. A napelemhez használt akkumulátorok esetében az időszakos fényhiány miatt ez a legfontosabb tulajdonság.  Sok napelemes töltő ha az akkufeszültség nagyon leesik kikapcsol és a kézi gomb megnyomásával indítható újra. Az értelmesebbek gondolom a napelemtábla töltőképes állapotba kerülése ( ha újra süt a  nap:) után ezt maguktól megteszik.

A harmadik, a vészhelyzet, amikor az akkumulátor lefárad, mint az autónál és külső töltést igényel. Ezt a lehetőséget minden esetben meg kell beszélni a rendszer szállítójával. Ami alapból szabály, az akkumulátort el kell távolítani ebből a célból a rendszerből. A visszahelyezés során pedig töltőhöz adott beüzemelési leírás alapján kell eljárni. Külön problémás, ha több, párhuzamosan kapcsolt akkumulátorról van szó.

Az akkumulátor feszültségét folyamatosan ellenőrizhetjük egy szivargyújtó voltmérővel. Villamosságban jártasak készíthetnek egy mérőtáblát hagyományos volt és ampermérővel.