A mi éghajlatunkon viszonylag sok víz áll a rendelkezésünkre, de szeszélyes évi elosztásban. Amire tudunk számolni:  2-8 méter mélységben leledző rétegvíz és az esővíz gyűjtés.

Víznyerés - a magyar nyelv jól kifejezi a víz fontosságát, de az odavezető út bizonytalanságát is. A vízcsap kinyitás, a forrás és a patak kimarad a tanulmányból. Sok kertben úgysincs ilyen lehetőség. Ugyancsak nem említem a mélyfúrás, búvárszivattyú kezdetű beruházást. Maga a kútfúrás tudomány és herce-hurca de magad uram ......

 Ennek maradjunk a legelső fokozatánál, a kerti kútnál. Ebből örököltük a legtöbbet. Többnyire fúrt kút, benne műanyag csővel, kézi szivattyúval. Télire leszereljük, hogy ne fagyjon szét, de akkor is jó lenne néha vízhez jutni. Erre szolgál a fenékszelepes vödör. Természetesen a neten már nincs ilyen, így itt egy Móriczka rajz, kedvenc tanáromat idézve.

A méretei :

• átmérő: befér a béléscsőbe
• térfogat ~ öt liter
• a fül: erősen rögzített

A gyakorlatban egy esőcsatorna lefolyócső darab, amit befenekelünk. A  fenéklemezbe előtte kivágjuk a Dömötöri wc tartály öblítőszelep helyét, amiből eltávolítjuk a lenyomó rugót. A középső, eredetileg túlfolyó célját szolgáló csövet bedugaszoljuk egy parafadugóval, hogy teljesen megteljen a veder. A fület egy jó fogású laposvasból hajlítjuk és oldalanként  csavarral, vagy szegeccsel rögzítjük. Nem árt, ha lehajtható oldalra, vagy olyan magas, hogy bele tudjunk nyúlni a szelep szereléséhez.